Párizs látnivalói

http://fr.wikipedia.org/wiki/Mus%C3%A9e_du_Louvre

http://fr.wikipedia.org/wiki/Sacr%C3%A9-Coeur

A Sacré-Cœur székesegyház Párizs legmagasabb pontján, a Montmartre-on helyezkedik el. Ez a vakítóan fehér épület a montmartre-i látkép legszembetűnőbb pontja. A Sacré-Cœur , vagy magyarul Szent Szív bazilika neobizánci stílusban épült, ezért inkább hasonlít egy mecsethez, mint egy római katolikus székesegyházhoz.

Két ember, Alexandre Legentile és Hubert Rohault de Fleury az 1870-es francia-porosz háború idején megfogadták, hogy Franciaország megmenekülése esetén templomot emelnek Jézus Szent Szívének tiszteletére, vezeklésképpen a háborús vérontásért. Az építkezés végül 1875-ben kezdődött el és egészen 1914-ig tartott, de felszentelésére még 5 évet várni kellett. Alexandre Legentile szíve egy kőurnában ma is a kriptában fekszik. A bazilikában 1885 óta minden órában valaki mindig imádkozik az 1870-es évek bűneiért. Ezt a szolgálatot annyira komolyan veszik, hogy még a második világháborús bombázások idején sem szakították félbe.

A bazilika építési költségeit főként a párizsi katolikus közösség finanszírozta.

Az épület egyik jellegzetességét a csontfehér falak képezik, melyeket a Château- Landon-i mészkőnek köszönhet, ami a esővíztől kifehéredik. A Sacré-Cœur belső tere szinte barlangszerű. A bejárat fölött egy szoborcsoportot találhatunk, mely Jézus alakját jeleníti meg Szent Lajos és Szent Johanna társaságában. Belül, az oltár fölött egy arany mozaikot láthatunk, mely Krisztust, Szűz Máriát, a pápát, a francia szenteket és a templom építésének kezdeményezőit ábrázolja.

A Szent Szív bazilika igazi különlegessége a kupola, mely Párizs második legmagasabb pontja. A csodás panorámához egy 237 fokos csigalépcső vezet fel. Innen lélegzetelállító kilátás nyílik a városra és a homályos templombelsőre is, mely a misék során megtelik élettel. A bazilikát meg tudjuk közelíteni a Willett térről induló és egész nap közlekedő siklóval is, így elkerülhetjük a lépcsőmászást.

http://fr.wikipedia.org/wiki/Centre_Pompidou

A Párizs szívében, a Szajna jobb partján a Beaubourg negyedében található Pompidou központ Georges Pompidou-ról, Franciaország korábbi köztársasági elnökéről elnevezett múzeum. 1977 január 31-én vált valóra Georges Pompidou álma, aki azt szorgalmazta, hogy legyen egy olyan kulturális központ, mely minden francia rendelkezésére áll. Kezdeményezte, hogy legyenek benne színházi stúdiók, koncerttermek, galériák és egy hatalmas könyvtár. Sajnos bár minden Pompidou elgondolásai szerint lett megvalósítva, ő a megnyitót már nem érhette meg. Ez a modern, high-tech stílusban készült épület időközben a fiatal franciák és más országok fiataljainak kedvelt találkozóhelye lett, ahol még tudásukról is számot adhatnak, sőt tanulhatnak is egymástól, legyen szó akár tudományokról, táncról, festészetről, vagy más művészetekről. Ez Franciaország harmadik leglátottabb helye a Louvre és az Eiffel-torony után.

Ezt az épületet külsőre egyesek gyárépülethez vagy olajfinomítóhoz hasonlítják az oldalán futó számtalan színes cső és egyéb vezeték miatt. Ezek a színes csövek jelentéssel bírnak, ezekkel különböztetik meg a víz, az elektromos áram, a klíma és más fontos funkciójú építészeti elemeket. A tervezők célja az volt, hogy láthatóvá tegyék a csúcstechnológia berendezéseit, hogy azok fontosságát ezzel is hangsúlyozzák. Persze ez az épület így külsőre megosztja az embereket. Egyesek csúnyának tartják amiatt, hogy a műszaki berendezéseket nem fedik el falak, mások viszont ezt remek ötletnek tartják, s ez az építészeti megoldás még a karbantartást is megkönnyíti. Ráadásul nem szokványos kialakításával, a mozgatható belső falakkal nagyobb szabadságot enged a belsőépítészeknek is. Tekintve, hogy az egész épület üvegből van, az épület belsejében annyira sok a természetes fény, hogy a látogató szinte szabadtéri múzeumban érzi magát.

A Pompidou Központ fő látványossága a Modern Művészetek Nemzeti Múzeuma, mely több mint 40 ezer kortárs műalkotásnak ad otthont, melyek közül egyszerre körülbelül 800 mű van kiállítva. Olyan kiemelkedő művészek alkotásait tekinthetjük itt meg, mint Matisse, Chagall vagy Picasso. Persze ezek mellett a 60-as évek pop-art irányzata is helyet kapott a múzeumban, egyebek közt Andy Warhol, César és még sokan mások.
A Pompidou központ mindenképpen napjaink kulturális otthonának tekinthető, mely a város legjellegzetesebb épülete, és a világ legkülönlegesebb múzeuma. A múzeummal szemben pedig utcai előadásokkal szórakoztatnak bennünket bábosok, zsonglőrök, artisták és utcai zenészek.

http://fr.wikipedia.org/wiki/Op%C3%A9ra_Garnier

A Garnier Opera épülete Charles Garnier építész tervei alapján készült 1862 és 1875 között. Az operaház története 1858-ban kezdődik, amikor III. Napoleon megbízta Hausmannt, hogy tisztítsa meg azt a 12 000 m2-es területet, melyet a világ második színházának megépítésére kijelölt. 1861-ben pályázatot írtak ki rá, melyen mintegy százhetvenen vettek részt, és Charles Garnier nyert el.

Ennek a pályázatnak az elnyerése fantasztikus lehetőség volt a fiatal építész számára, hiszen egy olyan építkezés megvalósítását nyerte el, melynél nem volt nagyobb méretű az egész 19. században Párizsban. Garnier térszemlélete igen merész a szélsőségesen hangsúlyozott részletek együttese miatt. Újszerű formai megoldásokat használt, az Operaház szerkezetének minden egyes eleme a teatralitási hangsúlyos, ilyen az előcsarnok, a lépcsőház, a színpad, a hall, az öltözők, a már messziről észrevehető vaskupola, a belső díszítések visszatükröződése a homlokzaton és a szokatlanul sajátos életet élő szobrászati elemek. Ez a frízekkel, oszlopokkal, szobrokkal, angyalokkal, nimfákkal és arannyal gazdagon díszített neobarokk épület korának egyik remekműve lett.

http://fr.wikipedia.org/wiki/Mus%C3%A9e_d%27Orsay

Az Orsay múzeumban 1848-1914 közötti alkotások, többek közt Monet, Manet, Renoir, Cézanne, Pisarro és Van Gogh munkái találhatóak. A kiállítás darabjai ott kezdődnek, ahol a Louvre kollekciója abbamaradt és egészen odáig tartanak, ahonnan a Pompidou központ gyűjteménye kezdődik. Az Orsay múzeumnak három emelete van, a művek időrendi sorrendben helyezkednek el benne. Nem csoda, hogy a legfelső emeletre került az amúgy is legnagyobb tömegeket vonzó impresszionista és posztimpresszionista gyűjtemény, hiszen itt természetes fény van, és így még csodálatosabbak ezek a remekművek, mint mesterséges megvilágításnál.

A középső szinten az art nouveau műtárgyakat találhatjuk, többek között Charles Rennie Mackintosh bútorait és a Lalique ékszereket és üvegalkotásokat. Ezen a szinten több Rodin művet láthatunk, többek között a Pokol kapuja gipszváltozatát.

A földszinten az 1848-1870 között készült képek sorakoznak szorosan egymás mellett. Itt találhatók az operaszobák, melyeket Charles Garnier fő művének, az Opéra de Palais Garnier-nek szenteltek.

http://fr.wikipedia.org/wiki/Arc_de_Triomphe
http://www.fodors.com/world/europe/france/paris/review-97415.html

Franciaország egyik legismertebb látnivalója az Arc de Triomphe, magyarul a Diadalív. A Diadalív építését I. Napóleon rendelte el 1806-ban, hogy ezzel hirdesse a francia katonaság dicsőségét. Az építészek, Jean-Arnaud Raymond és Jean François Chalgrin ezt az emlékművet a császár ókori Róma iránti rajongása kifejezésének szánták, így Titus római császár hasonló emlékművéről mintázták meg. Napóleon bukásakor még javában épült a Diadalív, a munkálatok csak 30 év múltán, Orléans-i Lajos Fülöp uralkodása alatt, 1836-ban fejeződtek be. A császár végakaratának megfelelően a Diadalív a korszak tábornokainak is emléket állít, így összesen 660 tábornok neve szerepel az Arc de Triomphe-on, számos felirattal együtt, melyek között megtalálható a napóleoni csaták mintegy 174 helyszíne is. A Diadalív belsejében 234 lépcső megtétele után egy kivetítőt találhatunk, ezen keresztül megismerkedhetünk az építmény történetével, a szobrokkal és azokkal a feliratokkal, melyek szabad szemmel szinte nem is láthatóak. Az építmény alatt 1921-ben készült el az „Ismeretlen katona sírja”, amelyet 1923 óta folyton égő emlékmécses ékesít.

Az Arc de Triomphe korának legnagyobb diadalíve volt, hiszen a Diadalív 50 méter magas, 47 méter széles, nagy ívei pedig 29 méter magasak, alapjai pedig 8 méter mélyen a föld alatt fekszenek.

A francia nemzeti érzés egyik szimbólumaként mind a mai napig innen indul a Concorde tér felé a hadsereg felvonulása július 14-én. A Diadalív számos ünnepélyes eseménynek adott otthont régebben is, hiszen 1840-ben ide szállították először Napóleon hamvait, majd 1885-ben Victor Hugónak itt adták meg a végtisztességet, azután 1919-ben az antant ünnepelte itt győzelmét az I. világháborúban, és 1944-ben Párizs felszabadulása alkalmából is itt parádéztak a franciák.

A Diadalívet díszítő szobrok mindössze 3 év alatt készültek el, 1833-ban adott utasítást az elkészítésükre Adolphe Thiers még belügyminiszterként. Az alkotók között ifjú tehetségek és már befutott, nagy művészek egyaránt szerepeltek.
A nagyobbik kapukat szegélyező négy pilléren egy-egy nagy, allegorikus szoborcsoport található.
Ezek felett a nagykapuk félköríve két oldalán és a kis ívek felett egy hat táblából álló relief sor fut végig, mind fontos eseményeket elevenít meg, mint az Abu Kir-i ütközetet, vagy például az austerlitzi csatát. A kis ívekben a négy fegyvernem (gyalogság, lovasság, tengerészgyalogosok, tüzérség) jelképei láthatóak. A kapuívek felett két méter magas fríz fut végig, amely a forradalom illusztris alakjait, valamint a hazatérést mutatja be az itáliai és egyiptomi hadjáratról.

A Diadalív tetején lévő panorámateraszról csodálatos látvány tárul szemünk elé. A Diadalív teteje a Champs-Élysées felőli pillérekben levő csigalépcsőkön keresztül látogatható, és mesés kilátásban lehet részünk a csillag alakú Étoile térre és boulevard-jaira, így a Champs-Élysées-re, illetve a Défense negyedre.

A tető és az ív teteje közti térben hatalmas galériát hoztak létre, ahol megtekinthető Franciaország és a Diadalív történetével kapcsolatos fénykép- és metszetgyűjtemény, valamint az I. világháború halottai emlékének 1919. július 13-án tartott virrasztására állított katafalk gipszmakettje is. A pálmák termében (mely nevét onnan kapta, hogy régebben az I. világháborúban elesettek emlékére készített bronzpálmák álltak itt) időszaki kiállításokat szoktak rendezni.

A párizsi Diadalív a nemzet szimbóluma, egy igazi kapocs az ókor és napjaink között.

http://fr.wikipedia.org/wiki/Jardin_des_Tuileries

Párizs egyik leggyönyörűbb és egyben legrégebbi közparkja a Tuileriák kertje (Jardin de Tuileries). Ez az igazán különleges park a Szajna jobb partja mentén, a Louvre és a Concorde tér között található. Látható innen a Diadalív, valamint a folyón túl elhelyezkedő Eiffel torony és az Orsay Múzeum is.

A kertet még Medici Katalin alapította a XVI. században, kedvenc palotáját, a Tuileriák palotáját kívánta ezzel a kerttel díszíteni. A Tuileriák palotáját, mely fénykorában nagyszabású bálok és koncertek helyszíne volt, a párizsi kommün idején, 1871-ben felgyújtottak, majd 1882-ben lebontották, így ma a Les Tuileries néven ismert terület egészét a Tuileriák kertje foglalja el.

XIV. Lajos építésze, André le Notre a XVII. században szimmetrikus, szabályos, szobrokkal díszített, amolyan igazi francia kertté alakította át a Tuileriák kertjét. Le Notre tervei szerint egy hosszú, egyenes ösvény szeli át a parkot, amely a palotából indul és nyugat felé vezet ki a parkból. Ebből az ösvényből lett később a Champs-Élysées és a Diadalmenetek útjának első szakasza. A Tuileriák kertéjnek nyugati végében pedig egy nyolcszögletű tavat találhatunk, ahol még játékhajók is bérelhetők és úsztathatók.

A kert nyugati részén, a Concorde tér közelében állnak a ma képzőművészeti tárlatoknak helyet adó, az egykori teniszpálya helyén épült Jeu de Paume (Labdaház), mely ma kortárs képzőművészek alkotásainak ad otthont, valamint az Orangerie épületei, melyben az impresszionista műveket csodálhatjuk meg. A park rejtett kincsei közé tartoznak Aristide Maillol, XX. századi szobrász alkotásai is, melyek az ösvények mellett találhatóak.
Le Notre parkjait nyitották meg először a nyilvánosság előtt, azonnal sikert aratott, sőt a párizsi közparkok igen hamar példaértékűvé váltak egész Európában.

A park számos festmény témájául is szolgált, Pissarro 1899 körül például egész képsorozatot alkotott róla.

http://fr.wikipedia.org/wiki/Jardin_du_Luxembourg

Ez a gyönyörűen gondozott, körbekerített park a latin negyedben található, nem messze a párizsi Magyar Intézettől és a Panthéontól. Jó időben a park tele van sétáló, napozó, sportoló és piknikező emberekkel. A Luxemburg-kastély előtt lévő tóban úszkáló kacsák és hattyúk igazi idilli hangulatot varázsolnak nekünk, a gyerekek pedig miniatűr vitorlás hajókkal játszhatnak (melyek itt bérelhetőek), amíg mi ebben a csodás képben gyönyörködünk.

Ugyan itt elsősorban a kikapcsolódásé, a pihenésé a főszerepe, ne feledkezzünk el a látnivalókról sem. A Luxembourg-kertben sok csodás szobrot, köztük a new york-i Szabadság-szobor mását , valamint egy csodás Medici-szökőkutat is találhatunk. Van itt szabadtéri koncertszínpad is, ahol rendszeresen hangversenyeket és koncerteket tartanak, sőt, még egy méhészeti iskola is működik a parkban.

Az aktív kikapcsolódást teniszpályák szolgálják, a gyerekeknek pedig lehetőségük van pónin és szamáron is lovagolni, sőt, a gyerekek nagy örömére egy szép nagy játszóteret is találhatunk a parkban.

Nem csoda tehát, hogy a Luxembourg-kert a randevúzok kedvenc helyszíne.

http://hu.wikipedia.org/wiki/Notre-Dame
http://fr.wikipedia.org/wiki/Cath%C3%A9drale_Notre-Dame_de_Paris

Az Eiffel-torony eredetileg ideiglenes építményként készült az 1889-es világkiállításra érkezők elkápráztatására, ezt szánták a világkiállítás fő attrakciójának, mára azonban Párizs ikonjává vált. Amikor Gustave Eiffel mérnök megtudta, hogy az ő vasszerkezetét választották erre a célra, lelkesen felkiáltott: „Franciaország lesz ez egyetlen ország, amely 300 méteres zászlórúddal dicsekedhet!” Ami igaz is, hiszen a New York-i Empire State Building megépítéséig, vagyis pontosan 1931-ig az Eiffel-torony volt a világ legmagasabb építménye.